Építészeti bűnmegelőzés – a mérnök szemével

Összefoglaló

A bűnözés a tanulmány szerint alapvetően városi jelenség. A városi önkormányzatok többsége ennek ellenére nem érzi saját felelősségét a helyi biztonságért, e probléma megoldását a rendőrségre hárítja. A közbiztonság egyfelől közérzetet javító közösségi, másfelől a gazdasági fejlődést, a piac biztonságát közvetlenül szolgáló materiális érték. A városi bűnözés megnövekedése, a városi közbiztonság fokozatos romlása az egyik oka annak, hogy megkezdődött a népességkiáramlás. Megfordulni látszik az a korábbi folyamat, amely az iparosodás fellendülésével a városokba csábította a tömegeket. A társadalmilag kedvezőbb helyzetben levők távozása felgyorsította a közösségek gyengülését, lazította a közösségi kontrollt. Ennek tovagyűrűző hatása is van a városszerkezetre. A rossz közbiztonság, a leromlott állagú épületek, a gettósodás csökkenti egyes városi területek, illetve az ott található lakások értéket, ami megteremti az „utánpótlást” a további romláshoz.

A bűnözők sokszor nem előre megtervezetten hajtják végre akciójukat, hanem spontán, a körülmények szerencsés „összejátszása” folytan. Az építészeti bűnmegelőzés a bűnalkalmak csökkentésével éppen ezt a „spontaneitást” gátolja. Olyan módszerre van szükségünk, amely több cselekményfajtát képes megelőzni, hosszú távon fejti ki hatását, es alacsony beruházási költségű.

A tanulmány bemutatja az ún. építészeti bűnmegelőzés alapjait, mely elsősorban szituatív bűnmegelőzési módszer, amely a bűnalkalmak csökkentése érdekében a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő vagy azt elősegítő körülményeket megszünteti vagy csökkenti. Másodsorban speciális prevenció is, mert konkrét esetben alkalmazva, az adott személyre es szituációra leginkább alkalmas módszert használja fel.

Az építészeti bűnmegelőzés számtalan lehetőséget nyújt az adott területen a bűnözés egy adott fajtának visszaszorítására. Lehetőség van építészeti megoldásokkal küzdeni a vagyon elleni, az erőszakos, a közlekedési bűncselekmények ellen is. Ezek a megoldások egyetlen alapelv köré csoportosulnak, mégpedig megszüntetni a bűnalkalmat. Az anyag végül a városépítészethez köthető megoldásokkal, az utcák/közterek kialakításával, illetve az ezekkel a térelemekkel kapcsolatos megoldások bemutatásával zárul.

Háttérinformációk

A tanulmány egy bűnmegelőzési projekt része, melynek eredményeit az „Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés – a lakótelepi bűnözés alapkérdései” (Szerk.: Barabás Tünde) című, az OKRI által 2008-ban kiadott jelentés foglalja össze.

Módszer

Leíró jellegű tanulmány.

Következtetések

Az új lakótelepeken – különösen a magas házakban – növekszik a bűnözés es a vandalizmus. A toronyházakban nagyobb a bűnözés és a rongálás, mint a többlakásos, de jóval kisebb társasházakban; ennek okai a névtelenség es a környekkel való azonosulás hiánya.
Fontos szerepe van a forgalomnak is. Alacsony forgalom eseten a közösségi ellenőrzés kiterjedhet az egész utcára, közepes forgalom esetén már csak a járdára, nagy forgalom esetén pedig csak a lakásra is korlátozódhat.
A várostervezés szempontjából pedig előtérbe kerülnek a közösségi tevékenységek és a környezet feletti ellenőrzés lehetősége. A korábban pezsgő főutcai, piactéri élet eltűnt a befele forduló, álközterülettel bíró bevásárlóközpontok térnyerésével. Az ezekben kívánatos viselkedési sémák az üzemeltetők által finoman szabályozhatók es ellenőrizhetők. Ez természetesen javítja ezeken a helyeken a közbiztonságot, de ha a városi élet ilyen tömegesen befele forduló, tematizált környezetbe (bevásárlóközpontok, lakóparkok, ipari parkok stb.) „költözik”, akkor a város hagyományos közterületeiről eltűnnek az emberek. A kihalt utcák és bezárt üzleteik ismét a bűnözést segítik elő.

Kutató

Dallos Endre

Szervezet

Országos Kriminológiai Intézet, Budapest

Kontaktszemély

Dallos Endre

Beosztása

Építészmérnök, bűnmegelőzési szakember

Telefon

+36-20-934-2469

E-mail

endre@dallos.hu