A városrehabilitációs stratégiák szerepe az épület- és lakásállomány megújulásában

Összefoglaló

A tanulmány első része áttekinti a magyar városrehabilitációs gyakorlatot. 1990-t követően számos kormányzati és helyi program foglalkozott ennek a különböző hatásaival, úgymint a Nemzeti Lakásprogram és a Széchenyi Terv, mely széles körű támogatást és ösztönzést biztosított az ingatlanpiacnak. A tanulmány második része a különböző szintű (nemzeti, helyi) és típusú (fizikai, társadalmi) magyarországi rehabilitációs stratégiákat elemzi, mindezt budapesti kerületek, valamint Pécs, Szeged, Győr és Debrecen példáin keresztül, melyek átfogó képet adtak a témát illetően. Nyilvánvalóvá válik, hogy a városi megújulás a fizikai megújulást takarja, a társadalmi és környezeti megújulást nem foglalja magában. A szerző példákkal szemlélteti a Budapesten működő szociális városrehabilitációs mintaprojekteket, melyek a szociális kérdéseket és a civil partnerséget előtérbe helyezve nem csupán a fizikai megújulást célozzák meg.

Háttérinformációk

Magyarországon radikális változás állt be a városmegújítási rendszerben és stratégiában a politikai, gazdasági és társadalmi rendszerváltást követően 1990-ben. Azelőtt államilag finanszírozott projektek és kezdeményezések voltak jellemzőek, melyek főként a belső városi területek rekonstrukcióját és a lakótelep-építést foglalták magukban. 1990-ig a lakáspiac negatív folyamatokkal küszködött, az egész piacot válság jellemezte, így a kormány és a helyi hatóságok a piac motiválására és segítésére támogatásokat vezettek be. Ezen állami támogatásoknak és kedvezményes kölcsönöknek köszönhetően 2000 táján nagymértékű városmegújítás vette kezdetét Magyarország nagyobb városaiban.

Módszer

A tanulmány egy irodalmi áttekintést tartalmaz, valamint a városrehabilitáció legjobb gyakorlatainak, különböző típusainak és eszközeinek rövid bemutatását Budapesten és a nagyobb városokban.

Következtetések

A tanulmány rámutat napjaink városrehabilitációs stratégiáinak főbb negatívumaira a következő jellemzőket illetően: utófinanszírozásos rendszer, mely a részvételt minden szinten megnehezíti – helyi önkormányzati, nyilvános részvétel; szükséges, hogy az épített környezet megújítása a társadalmi és gazdasági kérdésekkel egymást kiegészítő viszonyban álljon; a megújítási folyamatokba a nyilvánosságot nem kellő mértékben vonják be, nem az elérhető legjobb technikákat alkalmazzák, minden szempontból nagyobb hangsúlyt követel az együttműködés. Több szociális rehabilitációs projektre van szükség a helyi lakosság bevonásával és a civil szervezetek közreműködésével annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a rekonstrukcióval és fizikai megújulással összefüggő dzsentrifikáció káros hatásait.

Kutató(k)

Egedy Tamás

Szervezet

Magyar Tudományos Akadémia – Földrajztudományi Kutató Intézet

Kontaktszemély

Egedy Tamás

Beosztása

Senior kutatási munkatárs

Telefon

+36 13092684

E-mail

egedy@gmx.net