Magas szintű konferencia az európai demográfiai folyamatok városi következményeiről

Dr. Szaló Péter Területrendezési és Építésügyi helyettes államtitkár és Michael Ralph az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának képviselője köszöntötte a résztvevőket, majd ezt követően az ESPON DEMIFER projekt vezető elemzője, Philip Rees professzor tartott nyitó előadást az európai demográfiai folyamatokról, különös tekintettel a városi vonatkozásokra. Az előadásból megtudtuk, hogy Európa népessége akár 40 millió fővel is csökkenhet az elkövetkezendő 40 évben; 2050-re akár tíz évet is emelkedhet a születéskor várható átlagos élettartam; és a nem fehér bőrű lakosság száma egyes országokban – pl. Nagy-Britanniában – 2050-re akár a mostani szint ötszörösére is emelkedhet.

A konferencia második felében három panel következett, melyek a szakértői háttértanulmány által felvázolt három várostípust, és legfőbb demográfiai kihívásaikat helyezték középpontba.

A szakértői tanulmányt készítő magyar kutatók rövid felvezetőit követően minden panelban egy-két város mutatta be demográfiai helyzetét és a kihívásra adott stratégiai válaszát, amelyekre két-két városfejlesztésért felelős főigazgató reagált a nemzeti szint szerepéről.  

Az első csoportot a dinamikusan növekvő városok alkotják, melyeknek különösen a migrációs és integrációs problémákkal kell szembenézniük. Ennek kapcsán kérdések merültek fel, hogy hogyan lehet hatékonyan kezelni a növekedést, integrálni a bevándorlókat, illetve milyen politikai következményei lesznek ezeknek az intézkedéseknek. Szó volt arról is, hogy az átfogó jövőképek és stratégiák mellett igen nagy szükség van az operatív programokra, és az érintettek bevonására.

A második csoport a „stabil” városoké, ennek kapcsán az elöregedés kérdéseinek kezelése került előtérbe. A szekció fontos következtetése volt, hogy az öregség témájára másféle szemmel kell tekintenünk, mint korábban: ma mást jelent az időskor, mint akár csak néhány éve, vagy évtizede, sokkal inkább az aktív öregedés felé kell elmozdulnunk.

 A harmadik csoportot a zsugorodó városok alkotják, ugyanakkor a kutatók szerint meg kell különböztetni a pusztán népességbeli, és a komplex, gazdasági-népességi zsugorodást. Problémát ez utóbbi jelent, ugyanakkor a népesség lassú, egyenletes csökkenése önmagában még akár előnyt is jelenthet az adott városnak.

Stockholm(SE) és Birmingham (UK) mint dinamikusan növekvő, Brno (CZ) mint stabil, Magdeburg (DE) és Marosújvár/Ocna Mures (RO) mint a zsugorodó városok képviselője mutatták be helyzetüket és jövőre vonatkozó elképzeléseiket.

A záró panelben a területiség különböző szintjeit képviselő politikusok és szakértők vitatták meg a városok különböző demográfiai trendjeinek szakpolitikai következményeit.

A panelben részt vevők, az Európai Bizottság képviselői (Regionális Politikai Főigazgatóság; Foglalkoztatás, Szociális ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatóság és a Belügyi Főigazgatóság részéről), különböző európai városhálózatok képviselői, (EUKN és Eurocities), az OECD, a következő lengyel és dán EU elnökség képviselői, a KSH elnöke és kutatók (köztük Philip Rees, Thorsten Wiechmann és a magyar szakértői csapat részéről Tosics Iván) kaptak lehetőséget, hogy tapasztalataikat, véleményüket, javaslataikat megosszák egymással és a közönséggel. Szó volt arról, hogy az EU2020 stratégia és a demográfiai folyamatok között szoros kapcsolat van, ugyanakkor erősebb területi dimenzióra lenne szükség az EU2020 megvalósítása során. Felmerült egy Urban Agenda készítésének szükségessége, valamint a régi és új tagállamok közötti kohézió erősítésének célkitűzése. A konferencia alapját jelentő háttértanulmány legfontosabb megállapításai beépültek a városfejlesztésért felelős főigazgatók által 2011. május 2-án elfogadott „Budapest Nyilatkozat”-ba is.